Szinte minden szülő ismeri azt a dilemmát, amikor egy társasjáték vagy versengő helyzet közepén felmerül a kérdés: hagyjam nyerni, vagy játsszak rendesen? A háttérben gyakran jó szándék húzódik meg. El akarjuk kerülni a hisztit, a könnyeket, a csalódottságot, vagy egyszerűen csak azt szeretnénk, hogy a közös játék örömteli maradjon. Mégis fontos kimondani: a folyamatos nyerni hagyás idővel több készségtől fosztja meg a gyermeket, mint amennyit megóv neki rövid távon.
A gyerekek számára a játék nem puszta szórakozás, hanem tanulási tér. Itt találkoznak először szabályokkal, korlátokkal, igazságossággal, sikerrel és kudarccal. Az, ahogyan mi, felnőttek ezekhez a helyzetekhez viszonyulunk, alapvetően befolyásolja a gyermek érzelmi intelligenciáját és kudarctűrését.
Mit tanul meg a gyermek abból, ha elveszít egy játékot?
A vereség elsőre fájdalmas élmény, különösen kisgyermekkorban, amikor az érzelmek még nehezen szabályozhatók. Ugyanakkor a vesztés az egyik legerősebb tanító. A gyermek megtapasztalja, hogy az erőfeszítés nem mindig vezet azonnali sikerhez, hogy vannak helyzetek, amelyek nem az ő kontrollja alatt állnak, és hogy a pillanatnyi erős érzelmek bármennyire intenzívek is, de mindig elmúlnak.
Egy elveszített játék során fejlődik a frusztrációtűrés, az önszabályozás és az empátia is. A gyermek látja, hogy más is nyerhet, más is örülhet, és ez nem jelenti azt, hogy ő kevesebbet ér. Ez a felismerés alapvető a későbbi iskolai, közösségi és felnőttkori helyzetek kezelésében.
A vereség emellett segít abban is, hogy a gyermek megtanulja különválasztani az önértékelést a teljesítménytől. Ha ezt nem tanulja meg időben, később sokkal nehezebben viseli majd a kritikát, a sikertelenséget vagy az elutasítást.
Mitől fosztjuk meg a gyermeket, ha mindig neki kedvezünk?
Amikor rendszeresen elgyengülünk, megsajnáljuk a gyereket, vagy direkt hagyjuk nyerni, valójában egy torz valóságot közvetítünk. A gyermek azt tanulja meg, hogy a világ alkalmazkodik hozzá, hogy a szabályok rugalmasak, ha elég hangosan tiltakozik, és hogy a kellemetlen érzéseket mindig el lehet kerülni.
Ez rövid távon valóban csökkentheti a hisztit, hosszú távon azonban megvonja a gyermektől a megküzdés lehetőségét. Nem tanulja meg kezelni a csalódottságot, nem fejlődik az érzelmi rugalmassága, és később sokkal intenzívebb reakciókat adhat olyan helyzetekben, ahol már nincs nyerni hagyás.
Fontos felismerni, hogy a vereség elkerülése nem egyenlő az érzelmi biztonsággal. Az érzelmi biztonság nem azt jelenti, hogy soha nem élünk át negatív érzéseket, hanem azt, hogy megtanuljuk kezelni őket.
Vannak-e olyan helyzetek, amikor van helye a nyerni hagyásnak?
Igen, de nem úgy, ahogyan sokan gondolják. A nyerni hagyás nem stratégia, hanem eszköz, amelyet tudatosan, átmenetileg és jól körülhatárolt helyzetekben lehet használni.
Például akkor, amikor a gyermek még épp csak ismerkedik egy új játékkal, és a szabályok megértése a cél, nem pedig a versengés. Ilyenkor a sikerélmény segíthet a motiváció fenntartásában.
Szintén indokolt lehet enyhíteni a versenyhelyzeten akkor, ha a gyermek érzelmileg túlterhelt, fáradt vagy éppen nehéz életszakaszon megy keresztül. Fontos azonban, hogy ez ne váljon rendszeressé, és ne a gyermek érzelmi kitörései irányítsák a játék menetét.
A hangsúly mindig azon van, hogy a folyamat fontosabb legyen, mint az eredmény.
Milyen játékok ideálisak az érzelmileg érzékenyebb gyerekeknek?
Azoknál a gyerekeknél, akik nehezen kontrollálják az érzelmeiket vereség esetén, érdemes olyan játékokat választani, amelyek csökkentik a direkt versengést. A kooperatív társasjátékok, ahol a játékosok közösen érnek el egy célt, kiváló belépőt jelentenek. Ezekben a játékokban a „nyerünk vagy veszítünk” élmény közös, így nem egyetlen gyermek vállán van az érzelmi teher.
Szuper kooperatív társasjáték a legkisebbeknek például a Little Cooperation. Ez a játék a Djeco első társasjáték sorozatához tartozik, ami bevezeti a 2-3 éves korosztályt a társasozás világába. Ebben a társasjátékban közös a cél. A dobások segítségével kell átjuttatni az állatokat egy kis szigetről a másikra.
Nagyobbaknak a Ki hol mit? nyomozós társasjátékot ajánljuk szintén a Djeco kínálatából. Ebben a játékban a család együttes erővel rakja össze az információkat: ki hol van, mit eszik és melyik tárgy kihez tartozik. Az információk megszerzéséhez együtt kell működni és együtt gondolkozni, hatékonyan kommunikálni, így az, hogy végül megfejtitek-e a talányt közös felelősség.
Emellett jó választásnak számítanak a rövid játékidejű, gyors körökkel működő játékok, ahol egy vereség nem húzódik el, és hamar újra lehet próbálkozni. Az olyan játékok, amelyekben van esély fordításra, vagy ahol a szerencse és a stratégia kiegyensúlyozottan van jelen, szintén segítik az érzelmi feldolgozást.
Tipikusan ilyen gyors játék például a Djeco Piou Piou kártyajátéka, ahol a cél egy baromficsalád összegyűjtése és a kiscsibék kikeltetése, mielőtt a róka ellopná a tojásokat. A rövid játékmenet miatt még ha az egyik körben ki is kap a gyerkőc, gyorsan elkezdődhet a visszavágó kör, így a kudarc élménye rövid és a szerencsén gyorsan fordíthat a korábban vesztes fél.
Hogyan kezeljünk egy vereség utáni hisztit?
A legfontosabb lépés az elfogadás. A vereség utáni sírás, düh vagy elvonulás nem rossz viselkedés, hanem érzelmi reakció. A szülő feladata ilyenkor nem az azonnali megoldás, hanem az érzelmek megnevezése és megtartása. Érdemes kimondani:
„Látom, hogy nagyon csalódott vagy, mert most nem nyertél.”
Fontos kerülni az olyan mondatokat, amelyek bagatellizálják az érzéseket, mint például „nincs miért sírni” vagy „ez csak egy játék”.
Ezekkel akaratlanul is azt üzenjük, hogy az érzései nem jogosak. Ehelyett segítsünk időt adni az érzelmek lecsengésére, majd később beszéljük át, mi történt.
Az érzelmek átkeretezése tanítható készség
Amikor a gyermek megnyugszik, lehetőség nyílik az átkeretezésre. Ilyenkor érdemes a hangsúlyt a tanulásra, a próbálkozásra és az erőfeszítésre helyezni. Kérdezhetünk olyasmit, hogy „Mi volt most a legnehezebb?” vagy „Mit csinálnál másképp legközelebb?”
Az átkeretezés segít abban, hogy a vereség ne végállomás legyen, hanem tapasztalat. A gyermek így megtanulja, hogy a kudarc nem kudarc, hanem információ.
Miért nem érdemes mindig nyerni hagyni a gyereket?
Ne feledjük, hogy a mindig nyerni hagyott gyermek rövid távon boldogabbnak tűnhet, hosszú távon azonban sérülékenyebb lesz. A vereség megtanít kitartani, szabályokat elfogadni, érzelmeket kezelni és újrakezdeni. Ezek a készségek nem tanulhatók meg elméletben, csak tapasztalaton keresztül.
A szülő legnagyobb ajándéka nem az, ha megóvja a gyermeket minden kellemetlen érzéstől, hanem az, ha biztonságos keretek között megtanítja megküzdeni velük. A játék erre az egyik legjobb, legtermészetesebb eszköz.
