Diszlexia prevenció, kezelése

A tanulási zavarok kialakulása szempontjából nagyon fontos szerepe van a megelőzésnek. Amikor énekelünk, mesélünk, rajzolunk, futkározunk, játszunk a gyermekünkkel, tudattalanul is „fejlesztjük” őt. Ám a leggondosabb nevelés ellenére is előfordulhat, hogy a gyermekről kiderül az óvodában, hogy egy-egy területen fejlődési nehézségekkel küzd.

A terápia lényege a készségfejlesztés, az olvasás-és írástanítás előkészítése, az olvasási kedv ösztönzése. A fokozatosság nagyon fontos eleme e játékoknak.

Rengeteg fajta diszlexia prevenciós játékok vannak, melyeket időben elkezdve (5-6 éves kor), különböző tanulási és számolási nehézségeket lehet kiküszöbölni, illetve az előfordulását ritkítani.

Már az óvoda középső csoportjában érdemes figyelni a gyermeket, például jól fogja e a ceruzát, mennyire érdeklik a számok és a betűk, esetleg az érdeklődés felébresztésében is segíthetünk ezekkel a játékokkal. Nehéz volna felsorolni az összes ilyen jellegű fejlesztő játékot. Fontos a figyelem és koncentráció készség, a finommotorika fejlesztése. Tehát a különböző kisebb-nagyobb kirakók, a gyöngyfűzők, a rendezgetős, párosítós, kitalálós játékoktól egészen a konkrét, adott tanulási terület fejlesztésig szinte minden megtalálható a boltok polcain.

Vegyük észre gyermekünk esetleges gyengeségeit és időben kezdjük el ezek fejlesztését! Mindez az iskolához való felkészültséget és az ottani teljesítményt is nagy mértékben befolyásolja.

A diszlexia megelőzése elsősorban az óvodáskorban, az iskolakezdés előtti időszakban a leghatékonyabb. Ebben az életkorban még lehetőség van az olvasási és írási nehézségeket okozó részképesség-gyengeségek felismerésére és fejlesztésére. A megelőzés nem az olvasás tanításáról szól, hanem annak megalapozásáról – és ebben kulcsszerepet játszik a játék. A játékos megközelítés motiváló, örömteli és alkalmazkodik a kisgyermekek életkori sajátosságaihoz.

A megelőzés egyik alapköve a mozgásfejlesztés. A nagy- és finommozgások összehangolt működése elengedhetetlen az idegrendszer megfelelő fejlődéséhez. Az egyensúly, a testséma, valamint a két agyfélteke közötti együttműködés fejlesztése alapozza meg a későbbi tanulási készségeket. A finommotorika fejlesztése – például gyurmázással, rajzolással vagy fűzéssel – előkészíti az írásra való alkalmasságot.

Fontos a térbeli tájékozódás fejlesztése is: a gyermeknek meg kell tanulnia az irányokat, relációkat és téri viszonyokat, hiszen ezek hiányosságai vezethetnek a betűtévesztésekhez, például a „b” és „d” vagy „p” és „q” felcseréléséhez. Ezzel párhuzamosan kiemelt szerepe van az auditív észlelés fejlesztésének, vagyis annak, hogy a gyermek képes legyen a hangokat pontosan felismerni, megkülönböztetni és helyesen sorrendbe állítani. A ritmusérzék és hangdifferenciálás javítása, valamint a mondókázás és a hallási memória fejlesztése mind fontos részei ennek a munkának.

A fonémahallás, azaz a beszédhangok tudatos észlelése és manipulálása közvetlen előfeltétele az olvasás elsajátításának. A vizuális észlelés, mint például az alak-háttér megkülönböztetés, a formaazonosítás vagy a rész-egész viszony felismerése, szintén fontos szerepet játszik a betűfelismerés és a szóolvasás fejlődésében. Ezen képességek hiányosságai esetén az olvasás során gyakoriak lehetnek a betűk, szótagok vagy szavak kihagyásai, felcserélései.

A figyelem fejlesztése nélkülözhetetlen, hiszen a tanuláshoz szükséges tartós és megosztott figyelem megalapozása már ebben a korban kezdődik. A gyermekek figyelme fejleszthető célzott játékokkal, például keresőfeladatokkal, szabálykövető játékokkal vagy memóriajátékokkal. Emellett a beszéd és nyelvi fejlesztés – szókincsbővítés, mondatalkotás, szótagolás, hangkeresés – előkészíti az olvasáshoz szükséges nyelvi tudatosságot.

A ritmusérzék és sorrendérzékelés fejlesztése szintén kiemelt terület, hiszen a nyelvben való eligazodás alapja a hangok és elemek sorrendjének felismerése.

A megelőzés akkor hatékony, ha rendszeres, következetes és a gyermek egyéni szintjéhez igazított. A gyermek számára a játék nemcsak tanulási eszköz, hanem örömforrás is. Ezért a fejlesztés során mindig a sikerélményre kell törekedni, ami erősíti a gyermek önbizalmát és motivációját. A játék legyen élmény, ne teljesítménykényszer.